Tegnap szereztem meg és kezdtem bele Barenboim A life in music című, itthon persze nem kapható, és az amazonról is csak egyéni eladóktól beszerezhető könyvébe, amihez egy teljesen képtelen zugán az internetnek, a Csodaszarvas műkereskedelmi portálon keresztül jutottam hozzá végül is a Móricz villamosmegállójában. Egy fiatal csávó volt az eladó, aki lényegében azt sem tudta, honnan van a könyv, á, van még egy halom mindenféle könyvem, nem is tudom, kaptam vagy örököltem őket, meg csak úgy lettek, igazából ha érdekel, akár neked is adnám őket, mert csak a helyet foglalják, nem is tudom, lehet hogy amúgy is kidobnám őket... Mondom neki, hogy főképp zenei témájú könyvek érdekelnek, és szívesen megvásárolom őket (miért akarja mindenki rámsózni a könyveit), de nem sok fogalma volt a "készletről", úgyhogy abban maradtunk, hogy ha netán a kezébe akad hasonló, jussak eszébe. 
Olvasom tehát a Maestro könyvét, az öreg jólismert kellemes stílusa nagyon szeretnivaló, furcsállom amúgy, hogy nincs belőle magyar fordítás, ki tudja, ha egyszer sok időm lesz... naszóval olvasom a könyvet, és találtam benne egy klassz kis nyelvi képzavart. Arról ír, amikor Izraelbe költöztek, és szembesült az akkori izraeli általános mentalitással:

"When we started to join youth movements, we found there was a very strong feeling against anything which suggested superficiality. A boy who started growing a moustache, for instance, was considered bourgeois; a girl who used lipstick was looked down upon." 

:-) klassz, nem?

Különben meg olvasom a fidelio hírlevelében, hogy februárban bizonyos Gustavo Dudamel jön a Müpába Beethovent meg Mahlert vezényelni, és a képről felismertem az emlékezetes arcú karmestert az Unquiet travellerből, ahol Bhramst játszott Anderszewskivel. Az Andeszewskit is ehetné Budapestre a fene, ha már itt tartunk.