virrasztást zabálsz, szomjad lecsókolt könnyek oltják,
vagy még az sem: tanúja csak a hullajtó szempár, 
ágytáladból telik meg a pohár, 
súlyos lehelleted szívom minden cigarettán. 

olcsók között a félkegyelmű, 
a megszokásban lettünk jóbarátok,
nyomodban nem nő ki a fű,
s én lépteidben járok. 

jóbarátom, ölelj át kékre hűlt karoddal, 
ismerlek jól, úgy fázom.