párnába fúrt és tenyér mögé rejtett,
szemlesütött és szájeltakart
zárójelekben, sorok közt, széljegyzetekben és a margón,
és babrált és matatott és tördelt és piszkált
dolgok deriváltján, lendületből
egy pofont úgy kapnék balról!, hogy aztán
ocsúdva, izzó verejtékkel,
csapzott homlokkal,
tiszta és nyílt szemmel
kacagjam:
mit bánom én, boldogtalan,
boldog vegyértékelektronja a világnak!