...

Vigyázz, mert megbasz a rézfaszú bagoly..!

Musikalisches Experiment

-- zene, makogás --
(mostanában főleg makogás..)

Utolsó kommentek

Ne lopj.

Creative Commons Licenc

please meet David Fray


2011.01.19. 17:14 | annagramma | 3 komment

 Ha már a Bach A-dúr zongoraversenyéről lett lévén szó úgyis, régóta kívánom már ide a David Fray nevű jelenséget, akire Bruno Monsaingeon-filmek kutatása során akadtam rá. Elsőre elég gyanús volt a dolog, mert Monsieur Monsaingeon nem szokott mindenféle tinédzserekről portréfilmet készíteni, azonban a videó, amelybe botlottam, igen meggyőző volt.
A csávót a wikipédia szimplán french classical pianist-ként mutatja be, amiről az egyszeri (s ócska szóvicceket kedvelő) olvasónak egyből a mosóporreklámok ugranak be, és ilyen analógián, meg kell mondjuk, a wikipédia tévedésben él, mert a csávóban benne van a Persil Extra Power. Ráadásul nem is csak zongorista, hanem felháborítóan fiatal karmester, s állítólag még tehetséges is. 
Bárhol is olvastam róla, vagy bárkinek mutattam (magamat sem leszámítva), azonnal Glenn Gouldhoz hasonlították, ha épp nem egyenesen "az új Glenn Gould"-dá minősítették, legfőképp persze külsőségek miatt. Nekem ugyan tökéletesen megfelel a régi Glenn Gould is, de azért van a dologban valami, ugyanis a Bach-játékának erőteljessége, dinamikája, szenvedélye és felszabadultsága valóban elég egyértelműen a Gouldéra emlékeztet. Erre feltehetné az ember a kérdést, hogy szükségünk van-e még egy Glenn Gouldra, és persze azonnal mondhatná is, hogy nincs (meg hogy csak az kéne, hogy Glenn Gould jódolgában feltámadjon itt nekem, még mit nem!), de azért szerintem szükségünk van élő és mozgó zongoristákra, akik úgy játsszák Bachot, ahogyan én szeretem. Na jó: nekem szükségem van. :-) 

Szóval hogy hogyan is játssza és dirigálja Bachot David Fray:

A fickó által megtestesített jelenség valamiért azt juttatja eszembe, amikor az Unquiet travellerben még a vonaton elhangzik a mondat, hogy ".... but early on, there was a lot of Beethoven..", és akkor beadják Anderszewskit az első Beethoven-zongoraverseny stúdiófelvételén, ahogy mély, magával ragadóan impozáns taglejtésekkel "indítja" a zenekart a zongora mögül. Az egy nagyon megkapó jelenet, úgy emlékszem, a trailerben is benne van.

Szóval David Fray szimpatikusnak találtatott, és a Swing, sing and think címet viselő dokumentumfilm felkerült az amazonon a wish-listre. Fura, ahogy bekúsztak az élő személyek az életterembe, Barenboim ugyan régi cimbora, de megérkezett Piotr, s most ez a suhanc, hö.. aki csupán három évvel idősebb nálam, hm, az már majdnem jó, hamarosan harminc lesz, ami azt jelenti, hogy, ha már egyszer él, legalábbis itt az ideje, hogy meglátogasson, és a fülembe susogja, hogy Anna, ansanté, sza va, zsömöpel párlé lentámón rögárd zsötem!, vagy valami, ha már más zongoristaszerű képződménynek látszó dolgok ezt nem teszik meg se franciául, se máshogy.

Egyedül csak azt nem értem, hogyan adhatnak ki lemezeket ilyen kliséborítókkal. Ha én zongorista lennék és kiadnék egy Bach-lemezt, Bachot raknám rá napszemüvegben, s fölé egy gondolati szövegbuburékot: "WTF", vagy valami, de biztos, hogy nem a saját fejemet raknám rá egy jellegtelen plakátfényképről. Na persze -- ha én zongorista lennék és kiadnék egy Bach-lemezt, a kis seggemet veregetném a földhöz minden reggel és csókolnám a saját ujjaimat tövüktől a hegyükig (ha már ezt mások nem teszik meg, köh), és egy kupac gőzölgő kutyaszart is elviselnék a borítón. 

Miközben ezt írtam, háromszor végighallgattam a fenti kisfilmet; ez a tétel biztosan rajta van a három az öt a kedvenc zongoraverseny-tételeim toplistáján, főleg, ha úgy robban és szárnyal, hogy az ember agya szétesik tőle. Szerencsére a jóságos Glenn Gould felvette életében, így reggelente, miután dobtam egy kis aprót a Ferenc körúti öreg hegedűsnek, olykor beteszem, s ilyenkor végig tudnék szárnyalni vele az Üllői úton, néha komoly erőfeszítésbe telik nem úgy csinálni, mint Anderszewski a Beethovenre, és néha, tudja fene, talán nem is sikerül. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezfaszubagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr622598209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.07.30. 14:38:57

Lehet ellent mondani?

Már Gouldnál sem könnyen elviselhető, a zongorázás alá való dudorászás. Na de ha valamiben, akkor aztán ebben tényleg nem kéne követni őt senkinek. A videó többi részét a "párhuzamosság" jegyében nem is értékelném. ;)

Drága mamám kedvence volt ez az A-dúr zongoraverseny. Nekem meg az f-moll. Úgy hogy sokszor hallgattuk meg egymás után őket. Én is szeretem az A-durt, de úgy érzem könnyebb eltelni vele. Míg az f-moll bája sokkal több ismétlést visel el, akárhányszori hallgatással.

Na és kegyed, hogy áll a csembalóhoz? Az nemcsak ám egy uri autentikus huncutság, hiszen ma i művészek életeket tesznek fel csembalóra, mint hangszerre, de annyira, hogy nagyon nehéz zongorás-verziókhoz jutni.

Na is mi a helyzet a két-, három, sőt négyzongorás Bach versenyeművekkel?

:o)

Ha WTF-fel nincs is borító, WTC-vel van. Az számít? (Jajjjjjjjjjjjjj!)

Ami a lemezborítót illeti, na az nem könnyű műfaj. Hogy szellemes is, legyen, eredeti is legyen, informatív is legyen. Jó lemezborítót készíteni, szintén művészet az én felfogásomban.

Miért is ennyire eufórikusan jó egy újabb CD-t kiadni?

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2011.07.30. 17:27:44

Hogyne lehetne. :-) Ahogy érzékelem, a Gould játékának külsőségei úgy választják ketté az embereket, mint Mózes a Vörös-tengert. Most megsóporolnék pár betűt, ha egyszerűen meghívnálak magamhoz, és belépve látnád a két érzéki Gould-képet a nappalim falán. :-)

Elvonatkoztatva Gould személyétől is, én kifejezetten a "nem zavar" ellenkezőjét érzem a dúdolással kapcsolatban. A zenei élményt számomra csak meghittebbé, initmebbé, személyesebbé teszi, talán bénán hangzik, de kicsit olyan, mintha nemcsak szó szerint _dúdolná a fülembe_, és ez olyan végtelenül kedves és szerethető.
És ha meg nem vonatkoztatok el Gouldtól, akkor pláne. Én azon (véleményem szerint) szerencsések közé tartozom, akik Bach jelentős részét eleve Gouldon keresztül ismerték meg, szóval, amiről volt már szó: nálam ő az eredeti, akihez érzelmileg is ragaszkodik az ember. Ehhez hozzájön, hogy én mint embert is igazán nagyon szeretem őt (már amennyire ilyen értelemben lehet), lényegében szinte mindent olvastam, láttam, hallottam róla, tőle, de azt úgy, hogy egy nyáron rájöttem, hogy két hónapja vele élek, mert minden időmet ez teszi ki... és ennél még több is igaz lehet, már személyes vonatkozások értelmében, például az életrajza, miután régen kiolvastam, egyszerűen ott maradt az ágyamban a sarokban (nekem nem plüssmackóm van hanem Gouldom:-), és történtek olyan események abban az akkor még létező ágyban, amelyek során igen vicces értelemben és céllal került valaki kezébe az a könyv, ..lényegében elmondható, hogy Glenn Gould jó hatással volt az akkor még létező szexuális életemre az akkor még létező kedvessel.... :-) Na de hogy jött ez ide... ja igen, szóval én szeretek "személyes" kapcsolatot ápolni a zongoristával is adott esetben, és szerintem a Fray is olyan, akivel lehet, és engem szeretettel tölt el az ő dúdolása is, meg a Gouldé is.

Ha Bach-zongoraversenyekről van szó, akkor nálam D-dúr, f-moll, g-moll, A-dúr, c-moll (kétzongorás:-), a-moll (az mondjuk már hármasverseny) .... kb szerintem ezek "a kedvencek", sorrend nélkül, de ilyenkor mindig szívom a fogam, mert azt hiszem, mindenekfelett és egyetlen darabban "a Bach-zongoraversenyek" nekem az "ultimate" kedvenceim. És most éppen azon dolgozom, hogy lehántsak róluk minden érzelmi lerakódást, ami olyasmikhez köti egyiket-másikat, amihez már nem akarom, hogy kösse... és ez eléggé nehéz és nagyon fájdalmas munka.

A csembaló... bevallom, eleinte nem szerettem a hangszert, és hosszútávon most is tud belőle sok lenni, de idővel, azt hiszem, megkedveltem. Nem olyan rég jártam a rádió márványtermében Spányi Miklós és tanítványai koncertjén, na ha van zseniális recitativo, akkor az egy zseniális csembalókoncert volt. :-) Pedig szerintem kihívás egy egészestés csembalókoncert, amit talán ha két darab erejéig egészítettek ki egy-egy barokk hegedűvel. Meg is jegyeztem a Spányi Miklós nevét. Nemrég mondjuk ki kellett menekülnöm egy koncertjéről: Bach-hét volt a Deák téri templomban, ingyenes koncertekkel. Sajnos annyira "idegállapotban voltam", hogy a versenyművek nap egyszerűen kiment a fejemből, viszont másnap ez a Spányi Miklós szonátázott egy fuvolista fickóval. Na az a fickó majdnem belefulladt szegény a fuvolázásba, én soha és nem szívesen mondok ilyet, de egyszerűen szörnyen játszott, gyakorlatilag traumatikus élmény volt az azzal járó sokkal, és amikor még azt is bejelentették, hogy szünet helyett inkább evangélikus misét tartanak a koncertrészek között (akkor esett le -- naiv én -- , hogy a koncert igazából egyházi propaganda volt), akkor én égő arccal, de megfutamodtam és egy darab végén kimenekültem a templomból, és odakint meg kitört belőlem a röhögés. :-)

De hogy jött ez ide? Eh, szét vagyok szórva ma.

(WTC: haha.. :-)

tnsnames.ora 2011.07.30. 19:43:39

Na itt (dúdolás, Gould, templomi koncert, Bach-hét) jelentősen másképp gondolok csomó mindent, úgy hogy el is hallgatok. ;)

Az első bekezdéseddel maximálsian egyetértek, és nagyon frappánsnak érzem.

A Bach-zongoraversenyeket illetően remek a választásod. :o)

Csembalónál nem lehet elégszer hangsúlyozni, csomó minden csak rajta keresztül érhető el. Ha valaki "dobja" a hangszert, az komoly szeletét dobja a zeneirodalomnak. Pláne, ha valaki "utazik" a barokkban.

PS1: Bocs a helyesbítésért, de csak katolikusoknál van mise, protestánsoknál csak "istentisztelet" van. Ezért kardinálisan érdekes, a lutheránus Bach h-moll miséje.

PS2: Bach idejében az egyházi zene az istentiszteletet szolgálta (lásd például Bach orgonás, vokális életművét). Ezt Bach maga is így gondolta. Ennek nem mond ellent, hogy remek világi darabjai vannak, még a kantáták területén is (lásd Parasztkantáta).

Címkék: agymenés nyuzik bach klasszik diszk

süti beállítások módosítása