Nem is tudom, mikor ültem utoljára hotelszoba ágyában laptoppal az ölemben, a légkondi monoton búgását hallgatva. 

Leginkább a komplett városképre és -érzésre voltam kíváncsi Rómával kapcsolatban. Hogy hogyan fér meg és össze ennyi kor ennyi jelentős "hozzáadott értéke" egyetlen városban, és ennek fényében milyen az összkép. 
Nos, az összkép olyan, hogy érdekes, de nem nagyon, és más, de nem nagyon. Az itteni épületek jelentős része egy kis kipofozás és a splaetták eltávolítása után tökéletesen illeszkedne mondjuk Bécsbe, ugyanakkor ha más épületek más részeit távolítjuk el, azok gond nélkül installálhatók például Spanyolország "mediterrán" vidékeire. Szóval Róma kissé hibrid, ami várható volt, viszont ezzel együtt valami nagyon kiforrott és letisztult érzése van, s ha nem négy fok volna, talán még a kurvanagy pálmafák okozta kontraszt sem szúrna szemet a kontinentális éghajlatban nevelkedettnek. 

Közben az emberek semmilyenek, ahelyett, hogy hosszú, hullámos, fekete hajú Giovannik mászkálnának, és a szexi bőrkabátjukből hízelegnék a faros-formás jó mozgású nőcskéknek, hogy ciao bella, szóval ehelyett a város legkarakteresebb személye az öt (eső esetén hat) euróért esernyőt zugáruló indiai emigráns. S persze a nyakbaakasztós turisták, akiktől még januárban is az általam kívánatosnál sokkal forgalmasabb a város. Szóval ezt a részét kevésbé élvezem, és csak kevéssé kárpótolnak a monumentális barokk szoborcsoportok, mert körülöttük aránytalanul nagyok a monumentális turiszt embercsoportok. Ha választhatnék, inkább Firenze, Milánó környékére mennék (hm, Párma..) valami kis városkába, ahol nagy mezők, kis kunyhók meg kedélyes borbély van a Loui Vutton boltok helyett. Még az is lehet, hogy jövő szombatra felteszem magam egy vonatra, és kirándulok egyet. Azért a Vatikánba benézek még, hátha kivillan a pápa fehér segge valamely ablakon egy óvatlan pillanatban. 

A nap egyik flesse a Tevere torkolata: éppen a nyomáskiegyenlítés kellemetlen műveletével foglalatoskodva, majd a megkönnyebbüléstől enerváltan az ablaknak dőlve vártam az üdvös leszállást, amikor egyszercsak mégis kinyitottam a szemem, és akkor egyszerűen megláttam odafentről a Tirrén-tengert meg bele a Tevere tölcsérét. Szerintem sohasem láttam még tengerpartot a magasból, és tengerbe torkolló folyót pedig egyáltalán sehonnan sem, és ez klassz volt, az "odass....!" fajtából. 

A másik flessre pedig a geek-o-meter leng ki: a történelmi egyetemesség és egyesülés jelében 4square-en becsekkolni a Pantheonba -- felbecsülhetetlen. :-D

Holnap teszek róla, hogy eljussak arra a templomi barokk koncertre csütörtökön (vagy bármely másikra bármely másik nap), mert anélkül Róma mostoha lesz nekem. S Róma nem akar mostohává lenni énszerintem, már csak a saját érdekében sem. 

Most pedig valóban lefekszem tízkor, ha már tegnap mindenféle interruptok megakadályozták ezt. Egész nap esett. Állítólag holnapra kisüt.